Mit csinál valójában egy táplálkozási és életmód-tanácsadó?

Ha azt hallod, hogy táplálkozási és életmód-tanácsadó, könnyű elképzelni valakit, aki leül az ügyféllel, és megmondja: „Ezt edd. Ezt ne edd. Reggelire zabkása, este saláta.”

Pedig egy jól végzett életmód-tanácsadás ennél jóval többről szól.

Az emberek többsége ugyanis nem azért küzd az életmódváltással, mert még soha nem hallotta, hogy érdemes több zöldséget enni, rendszeresen mozogni vagy eleget aludni.

Sokkal gyakoribb ez: „Tudom, mit kellene csinálnom. Csak valahogy nem sikerül beépítenem az életembe.”

És ezen a ponton kezd igazán érdekessé válni a táplálkozási és életmód-tanácsadó munkája.

Nem egyszerűen azt nézi, hogy mit eszel

Képzeljünk el valakit.

Anna 43 éves. Ülőmunkát végez, az utóbbi években felszedett néhány kilót, délután rendszeresen édességet kíván, estére pedig általában elfárad ahhoz, hogy főzzön.

Megkérdezhetnénk tőle egyszerűen: „Mit szoktál enni?”

De ettől még rengeteg fontos dolgot nem tudnánk.

Például:

• Mikor kel fel?
• Reggelizik-e?
• Mikor eszik először?
• Mennyi idő telik el két étkezés között?
• Mennyit alszik?
• Hogyan telik a munkanapja?
• Mikor a legéhesebb?
• Mikor kíván leginkább édességet?
• Sportol-e?
• Ki vásárol és főz otthon?
• Milyen ételeket szeret?
• Mit próbált már korábban?
• Mi az, ami rendre meghiúsítja a változtatási kísérleteit?

Lehet, hogy a probléma nem az, hogy Anna „nem tud egészségesen étkezni”. Lehet, hogy délig alig eszik, délutánra farkaséhes lesz, este pedig kimerülten próbál jó döntéseket hozni. Ez egészen más kiindulópont.

A tanácsadó egyik legfontosabb feladata: feltérképezni a valós életet

Az életmód nem laboratóriumban történik.

Van munka, gyerek, bevásárlás, pénzügyi keret, utazás, fáradtság, ünnepek, hétvége és olyan nap is, amikor semmi nem úgy alakul, ahogy terveztük.

Ezért egy jól használható életmódtervnek az ember életéhez kell alkalmazkodnia, nem fordítva.

A WHO egészséges életmóddal kapcsolatos anyagai is hangsúlyozzák, hogy a táplálkozási és mozgási viselkedés megváltoztatása nem pusztán információátadás kérdése: a célok, lehetőségek, akadályok és a viselkedést befolyásoló környezet is számít.

Ez a gyakorlatban például azt jelentheti, hogy nem azt mondjuk Annának:

„Mostantól minden este főzz friss vacsorát.”

hanem először azt kérdezzük:

„Mi az a három olyan vacsora, amit egy hosszú munkanap után is reálisan össze tudsz rakni tíz perc alatt?”

Apró különbségnek tűnik. Pedig az egyik ideális életet feltételez, a másik pedig a valódi életből indul ki.

Mit csinálhat egy táplálkozási és életmód-tanácsadó?

A konkrét munka természetesen a képzettségtől és a szolgáltatás kereteitől függ, de egészséges felnőttek életmódtámogatásában többek között ilyen területekkel foglalkozhat.

1. Feltérképezi a jelenlegi szokásokat

Nemcsak azt, hogy valaki „egészségesen” vagy „egészségtelenül” eszik.

Hanem például:

• étkezések időzítése,
• étkezési ritmus,
• folyadékfogyasztás,
• zöldség- és gyümölcsfogyasztás,
• fehérjeforrások,
• nassolási szokások,
• bevásárlás,
• ételkészítés,
• alvás,
• mozgás,
• stressz,
• ülő életmód.

A WHO jelenlegi egészséges táplálkozási ajánlása sem egyetlen „tökéletes étrendet” nevez meg; az alapelvek között a megfelelő tápanyagellátottságot, az egyensúlyt, a mértékletességet és a változatosságot hangsúlyozza.

2. Segít reális célt kialakítani

Az, hogy: „Egészségesebb akarok lenni” jó szándék, de még nem igazán használható cél.

Lehet belőle például: „A következő hónapban heti négy napon viszek magammal ebédet.”

vagy: „Hetente háromszor húsz percet sétálok munka után.”

A jó cél nem attól jó, hogy látványos, hanem attól, hogy el is lehet kezdeni.

3. Segít az ismereteket átfordítani a hétköznapokra

Tegyük fel, hogy valaki megtanulja, hogy érdemes több rostot fogyasztania.

Rendben.

De ebből még nem következik automatikusan, hogy másnap megváltozik az étrendje.

A tanácsadásban ebből gyakorlati kérdések lesznek:

- Mit szeretsz enni?
- Mit szoktál vásárolni?
- Mit tudnánk kicserélni?
- Milyen reggelibe férne bele több rost?
- Milyen köretet ennél meg ténylegesen?
- Mi fér bele a költségkeretedbe?

A tudás önmagában még nem viselkedés.

A tanácsadói munka egyik értéke éppen az lehet, hogy a kettő közötti hidat segít megépíteni.

Nem feltétlenül egy „étrend” a megoldás

Sokan azt várják a táplálkozási tanácsadástól, hogy kapnak egy lapot:

hétfő: ezt edd
kedd: ezt edd
szerda: ezt edd.

Bizonyos helyzetekben lehet helye konkrét étkezési tervezésnek, de a fenntartható életmód kialakításában fontosabb lehet, hogy az ember megtanuljon döntéseket hozni.

Mert mi történik akkor, ha:

• nyaralni megy,
• étteremben eszik,
• elfogy otthon egy alapanyag,
• vasárnap családi ebéd van,
• későn ér haza,
• vagy egyszerűen nem kívánja azt, ami a papíron szerepel?

Ha csak a listát tudja követni, könnyen elveszik.

Ha viszont érti az alapelveket, sokkal több helyzetben tud alkalmazkodni.

Az életmód része a mozgás, az alvás és a stressz is

Ez is fontos különbség.

Tegyük fel, hogy valaki este rendszeresen nassol.

Első gondolat:

„Le kell szoknia a nassolásról.”

De mi van, ha az illető rendszeresen öt órát alszik?

Vagy egész nap dolgozik, este pedig ez az első pillanat, amikor végre leül?

Vagy napközben olyan keveset eszik, hogy estére valóban nagyon éhes?

Ugyanaz a viselkedés teljesen különböző okokból történhet.

Ezért az életmód szemlélet nem csak a tányér tartalmát nézi.

És itt kapcsolódik be a coaching szemlélet

A tanácsadó nem feltétlenül azt mondja: „Ezt kell csinálnod.”

Sokkal hasznosabb kérdés lehet: „Melyik változtatás lenne most számodra valóban tartható?”

Vagy: „Mi akadályozott meg abban, hogy eddig ezt megvalósítsd?”

Vagy: „Ha jövő héten nagyon sűrű lesz a munkád, hogyan tudnánk úgy alakítani a tervet, hogy akkor se omoljon össze teljesen?”

Ez már a viselkedésváltozás támogatása. És ezért lehet különösen értékes az a szakember, aki nemcsak táplálkozási alapokat ismer, hanem érti azt is, hogyan lehet valakit támogatni a változás folyamatában.

Nézzünk egy konkrét példát

Anna azt mondja:

„Délután négykor mindig rám tör az édességvágy. Nincs akaraterőm.”

Egy felszínes válasz:

„Ne egyél édességet.”

Egy jobb megközelítés először kérdez.

Kiderül:

7:00: kávé
12:30: könnyű saláta
16:00: farkaséhség + csokoládé
19:00: nagy vacsora
21:30: újabb nassolás.

Ebben a helyzetben lehet, hogy nem az „akaraterő” az első probléma.

Érdemes lehet megnézni például:

• elegendő-e az ebéd,
• van-e benne megfelelő fehérje és energia,
• túl hosszú-e az idő a következő étkezésig,
• milyen szerepet játszik a munkahelyi stressz,
• és mi történik hétvégén ugyanezzel a mintával.

Vagyis: először megértjük a mintázatot → utána keresünk megoldást.

Ez egészen más tanácsadói szemlélet, mint egyszerűen kiadni egy tiltólistát.

Miért lehet értékes ez a munka?

A táplálkozási és életmód-tanácsadás nemcsak ételekről, tápanyagokról és életmódszabályokról szól. Sokszor arról is, hogy valakit végigkísérünk egy változási folyamaton.

Az egyik embernek az jelenthet nagy előrelépést, hogy végre rendszeresen eszik napközben. Másvalakinek az, hogy nem minden életmódváltást néhány hétig tartható, szigorú diétaként próbál megvalósítani. Megint másnak az, hogy megtalálja azt a mozgásformát vagy napi rutint, amely valóban belefér az életébe.

Kívülről ezek néha apró változásoknak tűnnek. Annak azonban, aki évek óta újra és újra ugyanazzal küzd, sokat jelenthet az a pillanat, amikor először azt érzi:

„Most nem valami tökéleteset próbálok csinálni. Ezt talán tényleg fenn tudom tartani.”

A tanácsadó munkájának egyik értéke éppen ebben lehet: segíteni megtalálni azt a változtatást, amely szakmailag értelmes, de közben az adott ember életében is megvalósítható.

Ehhez persze nem elég érdeklődni az egészséges életmód iránt. Szükség van szakmai tudásra, jó kérdésekre, figyelemre, reális gondolkodásra – és arra is, hogy a tanácsadó pontosan tudja, meddig tart a saját kompetenciája.

Ez utóbbi pedig természetesen átvezet a következő kérdéshez: mit tehet egy táplálkozási és életmód-tanácsadó, és mi az, ami már más szakember feladata?

Mit NEM csinál egy táplálkozási és életmód-tanácsadó?

Ez legalább olyan fontos kérdés, mint az, hogy mit csinál.

Egy ilyen képzés nem dietetikusi diploma és nem egészségügyi szakképesítés.

A dietetikus Magyarországon felsőfokú dietetikai/táplálkozástudományi végzettséggel rendelkező egészségügyi szakember. Az MDOSZ meghatározása szerint a dietetikus egészséges és beteg embereknél is alkalmazza a táplálkozástudományt, többek között gyógyítási és dietoterápiás területeken.

Ezért különösen fontos a továbbküldés, ha például:

• diagnosztizált betegséghez kapcsolódó terápiás étrendre van szükség,
• cukorbetegség vagy más anyagcsere-betegség kezelése történik,
• igazolt ételallergia vagy komoly emésztőrendszeri betegség áll fenn,
• klinikai étkezési zavar gyanúja merül fel,
• gyógyszeres kezelés és étrendi beavatkozás összefügghet,
• vagy olyan tünet jelenik meg, amely kivizsgálást igényel.

Ilyenkor az életmód-tanácsadó egyik szakmai feladata éppen az lehet, hogy felismerje:

„Ez már nem az én kompetenciám. Ehhez dietetikusra, orvosra vagy más megfelelő szakemberre van szükség.”

Ez nem gyengeség. Ez szakmai felelősség.

Akkor kinek lehet hasznos egy táplálkozási és életmód-tanácsadó?

Például annak, aki alapvetően egészséges, de szeretne:

• tudatosabban étkezni,
• rendezettebb étkezési szokásokat kialakítani,
• jobban megszervezni a bevásárlást és étkezést,
• többet mozogni,
• fenntarthatóbb életmódot kialakítani,
• jobban megérteni saját szokásait,
• reális célokat kitűzni,
• támogatást kapni a változtatások megtartásához.

És sok esetben nem az történik, hogy a tanácsadó „megmondja a tökéletes választ”. Hanem együtt keresik azt a megoldást, amely szakmailag értelmes és az adott ember életében valóban működőképes.

Milyen lehet egy jó tanácsadó?

Nem attól jó, hogy minden kérdésre azonnal válaszol. Sőt.

A jó szakembernek azt is tudnia kell:

„Ezt nem tudom biztosan.”
„Ennek utánanézek.”
„Ez már dietetikusi kompetencia.”
„Ezzel érdemes orvoshoz fordulni.”

Emellett fontos lehet:

• a hiteles szakmai források használata,
• a kliens meghallgatása,
• az ítélkezésmentes kommunikáció,
• az egyéni körülmények figyelembevétele,
• a reális célkitűzés,
• valamint a saját kompetenciahatárok ismerete.

Mert az életmód-tanácsadás célja nem az, hogy valaki függjön a tanácsadótól. Hanem az, hogy idővel egyre jobban értse saját működését, és egyre több jó döntést legyen képes önállóan meghozni.

Több tehát, mint egy étkezési lista

A táplálkozási és életmód-tanácsadó munkáját talán így lehet a legegyszerűbben összefoglalni:

nemcsak azt segít megérteni, hogy mit érdemes változtatni – hanem azt is, hogyan lehet a változást valóban beilleszteni egy ember életébe. Mert egy szakmailag tökéletes terv sem ér sokat, ha senki nem tudja betartani.

Egy kevésbé tökéletes, de fenntartható és következetesen alkalmazható változtatás viszont hosszú távon sokkal többet jelenthet.

Szívesen foglalkoznál mások táplálkozási és életmódbeli szokásainak támogatásával?

A Lélekterápia Akadémia Táplálkozási tanácsadó és életmódváltó coach képzésében a táplálkozási ismeretek mellett az életmód, a viselkedésváltozás és a coaching szemlélet eszközeivel is foglalkozunk.

[Megnézem a képzést →]