Táplálkozási tanácsadó vagy dietetikus? Nem ugyanaz – és nem mindegy, mikor melyikhez fordulsz

Ha valaki szeretne változtatni az étkezésén, könnyen elveszhet a megnevezések között.

Dietetikus. Táplálkozási tanácsadó. Életmód-tanácsadó. Táplálkozási szakember. Coach.

Első ránézésre úgy tűnhet, mintha nagyjából mindenki ugyanazzal foglalkozna: segít jobban étkezni.

Pedig nagyon nem mindegy, hogy valaki azért kér segítséget, mert szeretné rendezettebbé tenni az étkezését, vagy azért, mert például cukorbetegséget, cöliákiát vagy vesebetegséget diagnosztizáltak nála, és ehhez terápiás étrendre van szüksége.

A két helyzetben más tudásra, más kompetenciára és más szakemberre lehet szükség.

És van egy harmadik lehetőség is: bizonyos esetekben a dietetikus és az életmód-tanácsadó munkája nem egymás helyett, hanem egymást kiegészítve lehet hasznos.

Kezdjük a legfontosabbal: ki a dietetikus?

A dietetikus Magyarországon felsőfokú végzettséggel rendelkező egészségügyi szakember. A Semmelweis Egyetemen például a dietetikusképzés négyéves, nyolc féléves, 240 kredites BSc-képzés.

A Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének meghatározása szerint a dietetikus a táplálkozástudományt egészséges és beteg emberek esetében is alkalmazza. Foglalkozhat egészségmegőrzéssel és megelőzéssel, de a betegellátásban, dietoterápiában és különböző betegségekhez kapcsolódó táplálkozási kezelésben is szerepe van.

Ez fontos, mert gyakran hallani egy túlságosan leegyszerűsített mondatot:

„A dietetikus a betegeknek való, a táplálkozási tanácsadó pedig az egészséges embereknek.”

Ez így nem igaz.

Dietetikushoz teljesen egészséges ember is fordulhat például egészséges táplálkozással, testsúlyrendezéssel vagy prevencióval kapcsolatban. Az MDOSZ dietetikuskeresőjében az „egészséges táplálkozás – megelőzés” külön szakterületként is szerepel.

A különbség inkább abban van, meddig terjedhet a szakmai kompetencia.

Akkor mit csinálhat egy táplálkozási és életmód-tanácsadó?

Nézzünk egy hétköznapi példát.

Kata 38 éves.

Nincs diagnosztizált betegsége. Sokszor kihagyja a reggelit, munka közben rendszertelenül eszik, délután édesség után nyúl, este pedig annyira fáradt, hogy rendszeresen rendel valamit.

Nem tudja, hogyan szervezze meg az étkezését. Szeretne több zöldséget, rendszeresebb étkezést, több mozgást és normálisabb napi rutint kialakítani.

Itt egy táplálkozási és életmód-tanácsadó segíthet például:

• feltérképezni Kata jelenlegi szokásait,
• felismerni, hol csúszik szét a napja,
• táplálkozási alapismereteket átadni,
• reális változtatásokat kialakítani,
• megtervezni, hogyan illessze ezeket a hétköznapjaiba,
• és támogatni abban, hogy az új szokások ne három napig tartsanak.

Vagyis nem feltétlenül egy precízen előírt „diétát” kap.

Lehet, hogy először csak azt találják ki együtt: „Mi lenne az a három egyszerű ebéd, amit a legzsúfoltabb munkanapokon is meg tudsz oldani?”

Ez már az életmódtámogatás és a viselkedésváltozás területe.

Most változtassunk egyetlen részleten Kata történetén

Tegyük fel, hogy Katát időközben kivizsgálják, és cukorbetegséget diagnosztizálnak nála.

Hirtelen ugyanaz a kérdés: „Mit egyek?” egészen mást jelent.

Már nem pusztán arról van szó, hogy általánosságban egészségesebben szeretne étkezni. Az étrendnek kapcsolódnia kell az egészségi állapotához, a kezeléséhez, esetleges gyógyszereihez, laboreredményeihez és az orvosi terápiához.

Ez már dietetikai terület.

Az MDOSZ szakmai adatbázisában a dietetikusok többek között cukorbetegséggel és más anyagcsere-betegségekkel, emésztőrendszeri betegségekkel, vesebetegségekkel, táplálékallergiákkal, hormonális betegségekkel, daganatos betegségekkel és számos más klinikai állapottal foglalkoznak.

És pontosan ezért olyan fontos, hogy egy jól képzett életmód-tanácsadó ne csak azt tanulja meg, mit tud, hanem azt is: mikor kell azt mondania, hogy ehhez már dietetikusra vagy orvosra van szükség.

Nem az a jó tanácsadó, aki mindenhez ért

Talán ez az egyik legfontosabb szakmai alapelv.

Képzeljük el, hogy egy kliens azt mondja:

„Puffadok, fáj a hasam, ezért szerintem gluténérzékeny vagyok. Megírnád nekem a gluténmentes étrendemet?”

Nagyon csábító lehet rögtön elkezdeni tanácsot adni.

Pedig itt először azt kellene tisztázni:

Mi okozza a tüneteket?

A puffadás önmagában nem diagnózis. Ha valaki kivizsgálás előtt saját szakállára elhagy bizonyos élelmiszereket, az még a későbbi diagnosztikát is megnehezítheti.

Egy felelősen dolgozó tanácsadó ezért ebben a helyzetben nem diagnózist gyárt, hanem azt mondja: „Ezt érdemes kivizsgáltatni. Ha megvan a diagnózis, annak megfelelő szakember tud segíteni az étrendi kezelésben.”

Ez nem annak a jele, hogy a tanácsadó keveset tud. Pont ellenkezőleg: annak a jele, hogy tudja, hol ér véget a kompetenciája.

Van olyan, amikor mindkettőre szükség lehet?

Igen – és szerintem ezt fontos megérteni.

Tegyük fel, hogy valakinek egy dietetikus szakmailag összeállított egy megfelelő étrendi irányt.

Az illető pontosan tudja:

• mit lenne érdemes ennie,
• milyen adagokra figyeljen,
• mit hogyan alakítson át.

Csak éppen nem csinálja.

- Munka után nincs kedve főzni.
- Nem tud tervezni.
- Hétvégén felborul minden.
- Ha stresszes, visszatér a régi szokásaihoz.

Ilyenkor nem biztos, hogy újabb és újabb táplálkozási információra van szüksége.

Lehet, hogy a következő kérdés inkább ez:

„Hogyan építsem ezt be az életembe úgy, hogy három hónap múlva is működjön?”

Ezen a ponton az életmódváltás és a coaching szemlélet eszközei kiegészíthetik a dietetikus munkáját – természetesen anélkül, hogy a tanácsadó módosítaná a dietoterápiát.

Ez jól mutatja, hogy a két szakma nem feltétlenül versenytárs. Más feladatuk lehet.

„De én csak fogyni szeretnék. Akkor kihez menjek?”

Na, itt már nincs olyan válasz, hogy mindig A vagy mindig B.

Tegyük fel, hogy egy alapvetően egészséges ember felszedett öt-hat kilót, sokat ül, rendszertelenül étkezik, alig mozog, és szeretne fenntarthatóbb életmódot kialakítani.

Életmód-tanácsadásnak itt lehet helye.

De ha valaki például jelentős túlsúllyal él, betegsége van, gyógyszert szed, különleges étrendi szükséglete van, vagy az étkezésével kapcsolatban olyan tünetei vannak, amelyek kivizsgálást igényelnek, akkor már más szakember bevonása lehet indokolt.

Ugyanaz a cél – például a testsúlycsökkentés – két teljesen különböző embernél egészen más szakmai helyzetet jelenthet.

Ezért veszélyes az internetes: „Itt a tökéletes étrend mindenkinek!” gondolkodás.

És mi van az érzelmi evéssel?

Ez szintén jó példa a határokra.

Ha valaki egy stresszes munkanap után rendszeresen nassol, és szeretné felismerni, hogyan kapcsolódik össze nála a stressz, az étkezés és a napi rutin, erről egy életmódváltás során is lehet dolgozni.

De ha valakinél például rendszeres kontrollvesztett falásrohamok jelentkeznek, erős bűntudat kapcsolódik az evéshez, kompenzáló viselkedést alkalmaz, vagy étkezési zavar gyanúja merül fel, az már nem egyszerű életmódváltási kérdés.

Ott megfelelő egészségügyi és mentális egészségügyi szakemberre van szükség.

Vagyis ugyanaz az alapszabály ismétlődik: nemcsak azt kell felismerni, hogyan segítsünk – azt is, mikor nem nekünk kell segíteni.

Akkor melyikhez forduljak?

Leegyszerűsítve így érdemes gondolkodni:

Ha egészséges életmódbeli szokásokon szeretnél dolgozni, például rendezettebb étkezésen, tervezésen, általános táplálkozási szokásokon, mozgáson, napi rutinon és a változások fenntarthatóságán, megfelelő képzettségű táplálkozási és életmód-tanácsadó is támogathat.

Ha betegséghez, diagnózishoz, klinikai állapothoz vagy terápiához kapcsolódó étrendre van szükséged, dietetikushoz – és adott esetben orvoshoz – érdemes fordulni.

Ha pedig a szakmai étrendi javaslat már megvan, de a hétköznapi megvalósítás okoz nehézséget, a különböző szakemberek munkája akár egymást is kiegészítheti.

És ha valaki táplálkozási tanácsadó szeretne lenni?

Itt szerintem különösen fontos a tiszta kép.

Egy táplálkozási és életmód-tanácsadó képzés nem dietetikusképzés, és a végzett hallgató nem válik dietetikussá. De ebből nem következik, hogy a megszerzett tudásnak ne lenne értéke.

Egy jól felépített képzés célja más lehet: megtanítani a táplálkozás és az életmód alapjait, a viselkedésváltozás támogatását, a klienssel való kommunikációt, a szokások feltérképezését – és ugyanilyen hangsúlyosan a szakmai kompetenciahatárokat.

Mert a hitelességet nem az teremti meg, ha egy segítő szakember minden kérdésre válaszolni akar.

Hanem az is, ha magabiztosan képes azt mondani:

„Ebben tudok segíteni. Ebben viszont már más szakemberre van szükséged.”

Érdekel a táplálkozás, az életmód és az emberek támogatása, de fontos számodra az is, hogy tudd, hol vannak a szakmai határok?

A Lélekterápia Akadémia Táplálkozási tanácsadó és életmódváltó coach képzésében a táplálkozási ismeretek mellett az életmódváltás, a viselkedésváltozás támogatása és a kompetenciahatárok is helyet kapnak.

[Megnézem a képzést →]