Te is ismered azt az érzést, amikor elhalasztod a fontos feladatokat, és helyette valami kevésbé fontos vagy kellemesebb dologgal foglalkozol? Ha igen, akkor nem vagy egyedül. A kutatások szerint a felnőttek mintegy 20%-a rendszeresen halogat.
A halogatás nemcsak az időgazdálkodást és a teljesítményt befolyásolja negatívan, hanem az önbizalmat, az önbecsülést és az életminőséget. Mindenki tudja, hogy nem jó dolog, mégis sokan szenvednek tőle. De miért halogatunk? És hogyan szabadulhatunk meg ettől a rossz szokástól? Ebben a cikkben bemutatjuk a halogatás pszichológiáját és néhány tippet adunk a legyőzésére.
A halogatás evolúciós eredetű jelenség
Az emberi agy arra lett kialakítva, hogy az azonnali jutalmakat részesítse előnyben a későbbi, nagyobb haszonnal járó tevékenységekkel szemben. Ez akkor volt hasznos, amikor a túlélésünk függött attól, hogy megszerezzük az élelmet, elkerüljük a ragadozókat vagy szaporodjunk.
A mai világban azonban sokszor pont az ellenkezője igaz: azok a dolgok, amik rövidtávon kielégítik az igényeinket (pl. videójátékok, közösségi média, nassolás), hosszútávon ártanak nekünk (pl. lemaradás, stressz, elhízás), míg azok a feladatok, amiket halogatunk (pl. tanulás, munka, edzés), hosszútávon hasznosak lennének (pl. diploma, karrier, egészség).
A halogatás mögött tehát egyfajta belső konfliktus áll: a racionális énünk tudja, hogy mit kellene tennünk, de az érzelmi énünk mást akar. A halogatók gyakran küzdenek alacsony önértékeléssel, szorongással, félelemmel vagy unalommal is. A halogatás egyfajta védekező mechanizmus ezekkel a negatív érzésekkel szemben: ha nem kezdünk bele egy feladatba, akkor nem kell szembesülnünk a nehézségeivel vagy a kudarcaival.
Miért halogatunk és hogyan szabaduljunk meg tőle?
Biztosan veled is előfordult már amikor egy fontos vagy kellemetlen feladat előtt állsz, de valahogy nem tudsz nekiállni. Például tudod, hogy tanulnod kellene a holnap utáni vizsgára, vagy elvállaltál egy munkát, aminek a határideje jövő héten lejár, de ehelyett más dolgokkal foglalod el magad, amik talán könnyebbek vagy szórakoztatóbbak, de nem visznek közelebb a célodhoz.
A leggyakoribb típusok
A halogatásnak több típusa létezik, amelyek különböző okokra és motivációkra vezethetők vissza.
Attól függően, hogy miért halogatunk, különböző típusú halogatókra oszthatók az emberek. Nézzük meg ezeket:
– Az elkerülő halogató: ez az a típus, aki fél a kudarctól vagy a bírálatoktól, ezért inkább nem fog neki a feladatnak, mint hogy szembenézzen a kihívásokkal vagy a negatív visszacsatolásokkal.
– A döntésképtelen halogató: ez az a típus, aki nem tud választani a sok lehetőség közül, ezért inkább nem hoz döntést egyáltalán. A döntésképtelen halogató gyakran túlbonyolítja vagy túlgondolja a feladatot, és nem tudja eldönteni, mi a fontosabb.
– A perfekcionista halogató: ez az a típus, aki nagyon magas elvárásokat támaszt magával szemben, és azt akarja, hogy minden tökéletes legyen. A perfekcionista halogató gyakran túl sok időt veszteget el apró részletekre vagy felesleges javítgatásokra, és nem tudja lezárni a feladatot.
– Az élvezetkereső halogató: ez az a típus, aki inkább azonnali örömöket keres, mint hogy hosszú távú célokat tűzzön ki maga elé. Az élvezetkereső halogató gyakran azt hiszi, hogy még van elég ideje később foglalkozni a feladattal, ezért inkább valami mókásabbal tölti az idejét.
A halogatás okai
A halogatás mögött sokféle ok állhat. Néhány lehetséges ok a következő:
– Félelem: sokan félnek attól, hogy nem tudják megfelelően elvégezni a feladatot, vagy hogy negatív visszajelzést kapnak másoktól. A félelem akadályozza az egyént abban, hogy bízzon magában és megpróbálja megoldani a problémát.
– Perfekcionizmus: sokan túlzottan magas elvárásokat támasztanak magukkal szemben, és azt gondolják, hogy minden tökéletesnek kell lennie. A perfekcionizmus miatt az egyén soha nem elégedett az eredményekkel, és állandóan javítgatja vagy újrakezdi a feladatot.
– Unalom: sokan unalmasnak vagy érdektelennek találják a feladatot, ezért nem tudnak rá koncentrálni vagy motiválni magukat. Az unalom miatt az egyén inkább valami izgalmasabbal vagy kellemesebbel foglalkozik.
– Stressz: sokan túlterheltek vagy feszültek érzik magukat a feladattal kapcsolatban, ezért inkább elkerülik vagy elmenekülnek előle. A stressz miatt az egyén nem tud racionálisan gondolkodni vagy cselekedni.
A következmények
A halogatásnak nem csak rövid távú hatásai vannak, hanem hosszú távú következményei is. Ha folyton elhalasztod vagy elkerülöd a fontos feladatokat, akkor ezekkel számolhatsz:
– Stressz: ha sok idegesítő tényező vesz körül, akkor növekszik a feszültség és a nyomás benned. A stressz rossz hatással van az egészségedre, az érzéseidre és az emberi kapcsolataidra.
– Bűntudat: ha tudod, hogy nem tetted meg a tőled telhető legjobbat, akkor rosszul érezheted magad. A bűntudat aláássa az önbizalmadat és az önbecsülésedet.
– Alacsony teljesítmény: ha nem fektetsz be elég időt és energiát a feladatba, akkor valószínűleg rosszabb eredményeket fogsz elérni. Az alacsony teljesítmény hátráltathatja a karrieredet vagy a tanulmányaidat.
Hogyan szabaduljunk meg a halogatástól?
A halogatás leküzdése nem egyszerű feladat, de nem is lehetetlen. A legfontosabb lépés az, hogy felismerjük és elfogadjuk a problémánkat. Ezután meg kell keresnünk annak az okát, hogy miért halogatunk egy adott feladatot.
Ehhez segíthet az „5 miért” módszer: ötször egymás után megkérdezzük magunktól, hogy miért nem csináljuk meg azt, amit kellene.
Pl.: Miért nem tanulok? Mert nincs kedvem elkezdeni. Miért? Mert fárasztó és unalmas. Miért? Mert nem érdekel a téma. Miért? Mert nem látom benne az értelmét. Miért? Mert nem tudom, hogyan hasznosíthatom később.
Az „5 miért” módszerrel feltárhatjuk a halogatás mögötti mélyebb motivációkat vagy félelmeket. Ezek alapján megpróbálhatunk változtatni a gondolkodásmódunkon vagy a körülményeinken úgy, hogy csökkentsük a halogatást előidéző tényezőket és növeljük a motivációnkat.
Néhány példa erre:
– Ha nem érezzük elég fontosnak vagy érdekesnek a feladatot, akkor keressük meg benne azt az aspektust vagy célt, ami számunkra vonzó vagy hasznos lehet.
– Ha túlságosan tökéletesre akarjuk csinálni a feladatot és ezért félünk belekezdeni vagy befejezni, akkor fogadjuk el azt, hogy nincs olyan dolog, ami hibátlan lenne és inkább koncentráljunk arra, hogy jól csináljuk meg.
– Ha szorongunk mások véleménye vagy értékelése miatt és ezért elkerüljük a feladatot vagy nem mutatjuk meg másoknak az eredményt, akkor próbáljuk meg csökkenteni ezt a nyomást magunkon és inkább önbizalommal tekintsünk rá arra, amit elértünk.
– Ha kétértelműnek vagy bonyolultnak érezzük a feladatot és ezért nem tudunk elindulni vele vagy továbblépni rajta, akkor próbáljuk meg tisztázni magunkban vagy másokkal (pl. tanár, főnök), hogy pontosan mit kell csinálni és hogyan.
Ezenkívül még sok más módszer is létezik a halogatás leküzdésére: pl. időbeosztás készítése és betartása; a feladat apróbb részekre bontása és prioritizálása; jutalmazása magunknak minden elvégzett részfeladat után; társas támogatás keresése (pl. barátokkal együtt tanulni); pozitív gondolkodás gyakorlása; stb.
A lényeg az, hogy ne adjuk fel és ne hagyjuk magunkat legyőzni a halogatás által. Mindig emlékezzünk arra: ha most megtesszük azt, amit kellene tennünk – akár kedvünk van hozzá akár nincs – akkor hosszútávon jobban fogjuk magunkat érezni és elégedettebbek leszünk magunkkal és az eredményeinkkel.
Remélem tetszik ez a blogcikk és hasznosnak találod! Ha igen, oszd meg másokkal is!