Anyukák kereszttűzben
Onnantól kezdve, hogy anyuka leszel, új világba csöppensz.
Egyszer csak azon kapod magad, hogy egyre több ember figyeli, hogy mit és hogyan csinálsz, hogy fejlődik a baba, majd szépen lassan elkezded a saját helyzeted másokéhoz hasonlítani. Eddig „csak” a családodnak tanáraidnak, feletteseidnek, vagy épp a munkatársaknak kellett megfelelned, most azonban gyakorlatilag mindenki pásztáz és megítél, függetlenül attól, hogy járatos-e a témában vagy gyerkőcöt is csak messziről látott.
Egy kisgyermek nevelése már önmagában is nagy súlyt helyez a szülőkre mentálisan, ilyenkor talán még érzékenyebbek vagyunk a bennünket érő negatív hatásokra. Sajnos hajlamosak vagyunk magunkra venni a kritikákat, azonosulni velük, és gyorsan eljuthatunk oda, hogy mi érezzük magunk a világ legrosszabb szüleinek.
Kaphatsz hideget-meleget azért, mert természetes úton szültél, azért, mert tápszerrel táplálod a gyermeked, mert veled alszik/nem alszik veled, adsz neki cumit/nem adsz neki cumit, kézben dajkálod vagy kendőben viszed, engeded tévét nézni, vagy képernyő-tilalom van, és a sort még hosszan lehetne folytatni. A legtöbb kérdésben még a szakértők véleménye is megoszlik, így sokszor valóban nehéz kiigazodni.
Természetesen kérdéseinkre válaszokat leggyorsabban online kapunk. Számtalan fórum és kismama csoport van már, amelynek elvileg az a célja, hogy segítse a szülőket a mindennapok nehézségein átevickélni. A társas támogatás nagyon sok erőt adhat, hiszen, ha látjuk, hogy más is hasonló problémákkal küzd, akkor talán együtt könnyebben túljutunk a nehézségeken. Azonban nem mindig járulnak hozzá a lelki jóllétünkhöz ezek a fórumok. Nem egyszer olvastam már olyan fórumbejegyzést, ahol kismamák épp segítségért folyamodva, már az első mondatban elnézést kértek azért, hogy ők milyen rossza anyukák, és kérik a többieket, hogy lehetőleg ne bántsák őket a kommentekben, hanem inkább segítsenek… És valóban, ez is lenne a lényege ezeknek a csoportoknak: a segítségnyújtás, tapasztalatok cseréje, vagy épp csak az együttérzés, támogatás. Természetesen a valóság sokszor teljesen más képet mutat.
A való életben vagy online, egyaránt rajtunk múlik, hogy kinek a véleményére adunk.
Mit tehetünk azért, hogy ne csússzunk szét lelkileg akkor, amikor már egyébként is összecsaptak a fejünk felett a hullámok?
- Tegyük fel magunknak a kérdést: aki megítél bennünket, valóban jobban ért a témához? Van valamilyen végzettsége, komolyabb tapasztalata? Miért fontos számomra az, hogy az adott szülő, kommentelő vagy épp egy ismeretlen vásárló a boltban mit gondol? Honnan tudom, hogy ő jobban csinálná?
- Ha orvosi problémája van a gyermekünknek, elsősorban keressünk szakembert! A gyermekorvos, védőnő, különböző szakorvosok, gyógytornászok, pszichológusok stb. véleménye és tapasztalata azért fajsúlyosabb, mint egy vadidegen kommentelőé, aki megállapítja, hogy a mi a gézengúzunk épp elhízott, ekcémás vagy már 1 évesen versikéket kellene szavalnia. Természetesen lehet, hogy pont így derül ki, hogy valamilyen probléma van, de tudjuk, hogy a neten mindent kritikával érdemes kezelni.
- A hírfolyamod tele van vidám, gyönyörű, jól fejlett, egészséges gyermekekről szóló posztokkal. Úgy tűnik, hogy másoknál minden tökéletes. Tedd fel a kérdést magadnak: te meg szoktad osztani a nehéz napok tapasztalatait az ismerőseiddel? Lehet, hogy egyes helyeken tényleg minden kerek, de ez csak nagyon kis részét jelenti a családoknak. Ne feledd, a legtöbben csak a pozitívumokat osztják meg, így azt látod csupán, hogy máshol minden tökéletes.
- Vedd észre, ha mérgezően hatnak rád ezek a bejegyezések és lépj túl rajtuk, vagy akár keress másik csoportot, ahol valóban támogató emberekre találsz.
- Próbáld meg csökkenteni az online töltött időt, és próbálj ki új hobbikat, vagy vedd a kezedbe a könyvet, amely már évek óta a polcon porosodik. Ha elnyel a netes spirál, öröm lesz kiszakadni belőle.
És hogyan tudunk segíteni azokon az anyukákon, akik úgy tűnik, hogy épp hullámvölgyben vannak?
- Néha elég, ha egyszerűen csak meghallgatjuk őket.
- Ha gyakorlati tapasztalatot osztunk meg, akkor se erőltessük rájuk a véleményünk. Ami a mi gyermekünknél működött, másoknál lehet, hogy nem fog.
- Segítsük őket a megfelelő szakemberhez jutni.
- Ne ítélkezzünk! Ez főleg az interneten veszélyes, hiszen nem tudhatjuk, hogy az, akinek a sorokat írjuk épp milyen lelkiállapotban van.
Érdekes kutatást végzett Sonja Lyubomirsky boldogságkutató-pszichológus, melyben megállapította, hogy ha segítünk, azzal mi is értékesebbnek, hasznosabbnak érezzük magunk, javul az önbecslésünk, összességben boldogabbnak érezzük magunk.
A közösség szerepe a lelki egészségünk szempontjából rendkívül fontos, ezt számtalan kutatás alátámasztja, de járjunk nyitott szemmel, és vegyük észre, ha minket inkább lehúz, mint épít az adott közeg.
Ha érdekel a téma, az alábbi olvasmány érdekes lehet számodra:
Sonja Lyubomirsky: Hogyan legyünk boldogok? Életünk átalakításának útjai tudományos megközelítésben. Ursus Libris, 2015.
Remélem hasznos volt a cikk és felkeltette az érdeklődésedet! Esetleg magadra ismertél?
Ha szeretnél coachingot, vagy mélyebben is foglalkoznál az elakadásaiddal és fejlesztenéd önmagad, akkor szeretettel ajánlom az Online Konzultációt.
További részletek és jelentkezés: Online tanácsadás és coaching